(előzmény a korábbi bejegyzésben)
Csenge tétován mocorog, hol az egyik, hol a másik lábán hintázik. Nekem meg, barátném ritmusával szimultán jár az agyam, mint a cséplőgép: menjek a motoros lány után, vagy maradjak Csenge mellett, hátha ezt a Zsolti nevű figurát visszaeszi ide a fene? Menjek, vagy maradjak? Menjek, vagy…
- Azt hiszem, hazamegyek - biggyeszti le ennivaló szájacskáját csókrabló exem. Na tessék, ez eddig fel sem merült a forgatókönyvemben. - Örülök, hogy láttalak…
- Egyáltalán mit kerestél ma itt? - kérdezem, mielőtt elfordulna tőlem. - Csak leruccantál, vagy…
- Úgy volt, hogy találkozom Ádival, de…
- Kivel?
- Ádival… ja, szóval az új pasimmal.
- És mi történt? Nem jött el a mocsok?
- Ő nem mocsok! - szikrázik fel a szeme. - Hadd fejezzem be! … Szóval úgy volt, hogy ma este elmegyünk valahová Ádival, de nem sokkal ezelőtt lemondta. Nekem meg nem volt kedvem otthon senyvedni. Lejöttem, hátha itt lesz Lujzi vagy Kinga, de… nincsenek itt.
Legjobb barátnőinek említésére újra visszatáncol a fejembe Pallagi Krisztina. Most már biztosan elszalasztottam. Vagy az ál-csókommal egyenesen elszalajtottam. Egy betű a különbség, de baromira nem mindegy az a betű!
- Majd keressük egymást - hajol az arcomhoz Csenge, de most szerencsére nem a számat részesíti előnyben.
- Okés, kislány, vigyázz magadra - cuppantok én is az arcára, mire barátném elmosolyodik. Végre.
- Én vigyázzak? Krisztián, inkább te próbálj meg már valakinél kikötni!
- Azon vagyok - mormogom a biliárdgolyók csattanásainak zajába, és úgy érzem magam, mintha a hangulatom két elefántcsont golyóbis közé szorult volna. Nem is kell túl nagy erejű dákólendület, hogy a maradék szuszt is kipréselje belőle.
Csenge még egy puszit hajít felém, de mostani kedvetlenségemben nem talál el vele. A söröm is már csak langymeleg lötyögés a korsó alján. Hirtelen megtelek depivel.
Fogom a poharamat, a végtagjaimat, a gödörbe taszított hangulatomat, a… egyszóval magamat, és a kijárat, valamint a lépcső felé indulok.
A gyanúsan értelmetlen körtáncot járó négyesfogat, akik közé Csengéhez jövet belekeveredtem, az egyik biliárdasztalt támasztja. Úgy látszik, idővel lecsillapodtak, pedig most szívesen beállnék közéjük, ha másért nem, hogy legalább egy kicsit vonják el a figyelmemet. Arról, hogy mekkora rakás lúzerség képes időnként belém szorulni. Bárcsak a tehetség ragadna meg bennem ugyanígy.
A lépcsőn felfelé velem szemben Szilárd és Szilvi közelednek kart derékba öltve. Együtt lépkednek, mint a díszszázados katonák, nem is tudom, mikor láttam ekkora békességben őket utoljára. Nem titok, barátom kapcsolatai felett folyton ott lengedez a se veled, se nélküled lobogója. Még totális szélcsend idején is.
- Az est hőse - vigyorog rám menedzser-pajtásom. Hallom a hangján, hogy lehetett ott a sör mellett még egy s más, amely leszánkázott a torkán. - Gyere, mulatunk!
- Én mára már rendesen kimulattam magam - mondom. Akkora kiábrándultság vibrálhat a hangomban, amely talán már a biológiai fegyver kategóriájába tartozik.
- Na ne szarozz már! Gyere!
Ennyit Szilárdról, meg az empátiájáról. Nála az együttérzés, és egyáltalán az, hogy figyel a másikra, a kilencedik érzék kategóriájába tartozik. Hogy hatodik, hetedik és nyolcadik érzéke sincs, az már egy másik történet.
Szilvi szerencsére nőből van gyúrva, s mint ilyen, észleli a negatív rezgéseimet. Jól néznénk ki, ha még ő sem kapná fel a fejét erre a gigantikus amplitúdójú érzelemhullámzásra.
Magával rángatja Szilárd barátomat, a szemével pedig jelzi, hogy sajnálja, bármi is a bajom. És hogy majd felhív. Ezt persze nem a szemjátékával közvetíti, hanem hangtalanul tátogja felém. No lám, rendes csajszi ez a Szilvi, annak ellenére, hogy még nem igazán nyílott alkalmam jobban megismerni. Pedig idestova már három hónapja járogat Szilárddal.
Búcsút intek nekik, és leballagok az első szintre. Ott, ha lehet, még nagyobb a nyüzsi, mint amikor megérkeztem, így szinte pánikszerűen trappolok ki a kétszárnyú ajtón az utcára. Egyenesen egy jól megtermett felhőszakadás kellős közepébe. Mára, azt hiszem, ez a kegyelemdöfés.
(folytatás a következő bejegyzésben)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése