(előzmény a korábbi bejegyzésben)
Az utcára toppanván a jól ismert nyüzsgés fogad. Vagy inkább befogad. Jobbra kezdünk sodródni az áradattal, pontosan abban az irányban, amerről korábban érkeztem. Nem is kerüli el a figyelmemet az a robogó, amelynek felettébb mókás - és helyzetmegmentő - tornászmutatványomat köszönhettem. Hogyan is kerülhetné el, amikor továbbra is a járda kellős közepén trónol, dacolván a tovasietők pulzáló hullámaival?
Megtorpanok. Szilárd persze robog tovább, és magyaráz szokásos feltűnő stílusában, csak már csupa-csupa idegennek, mivel én kiváltam a követői közül. Időlegesen.
Szóval megtorpanok, hogy szemügyre vehessem a robogót. Nincsen rajta semmi különös, talán csak a hátuljára ragasztott „Ha a hátamat látod, jössz egy kólával” matrica. Jópofa, és egyben szánalmas is. Éppen azon gondolkodom, hogy bosszúból kicsit átfirkálom a közhely-köpést, amikor váratlanul megérkezik a jármű gazdája. Egyenesen filctollat szorongató előre hajolásom közben lep meg, akár egy puskázáson ért diákot.
- Talán csak nem a fogalmazással van baja? - szegezi nekem a kérdést bukósisakja menedékéből. Majdnem elejtem a tollat, de az a kezemhez ragadt. Kimagyarázhatatlan corpus delicti.
- Izé, láttam ott egy…
- Nem is tudtam, hogy a parkolóőrök manapság ennyire felszívták magukat a kulturális öntudat terén. Csak nem az a gond, hogy a mondat igazi gyalogos-káromlásnak számít?
- Nem, csak, vagyis… nincsen éppen túl jó helyen - egyenesedem fel. Próbálom visszaszerezni a szituáció közben elvesztett igazságérzetem szülte büszkeséget. Magyarán jól titkolt férfiasságomat.
- Tudom, tudom, stílszerűbb lenne a hátamra ragasztani… - visszakozik a bukósisakos.
- Mármint a motor - teszem hozzá.
- Már miért ne lenne jó helyen? - akad fenn a robogó gazdája. - Ha az úttesten hagyom, az autósok küldenek el a búsba, a fal mellett pedig csak kirakatok és kapualjak vannak. Mintha az egész nyomorult város egyetlen emberrágta gigantikus ementáli lenne!
- Na de így meg felbuknak benne az emberek - riposztozom. Hm, micsoda kifejezés ez.
- Az emberek úton-útfélen felbuknak a saját megszokásaikban. - kezeit a sisakjához emeli, és kezdi kibontani a pántokat. Úgy tűnik, hosszabb litániára készül. - És még csak akadály sem kell nekik, hiszen azok bennük magukban vannak. Bár persze mindennél nagyobb divat a saját vakságunkért a világ sokszínűségét hibáztatni. És itt közel sem csak a látásra gondolok...
Míg mondja, kibújik végre a sisakjából, s már nem csak szűrve jut el hozzám a hangja. Hanem végre teljes bájos csilingelésében.
A lány kissé hátrább sepri a sisaklevételtől előre bukott hajtincseit, és hóna alá vágja a fejvédőt.
- Tehát, aki pofára esik amiatt, hogy nem néz a lába elé, szerintem bőven megérdemli.
Én nem tudok megszólalni. Igaz, vitába lehetne szállni degradáló elképzeléseivel, de nekem éppen más dolgom van. Ugyanis elég csúnyán elveszni készülök egy fojtogatóan zöld szempárban, a hozzá tartozó keskeny, vékony ajkakban és a körülöttük repdeső aranybarna hajtincsekben.
- Most mi van? Ennyire lenyűgöző volt az okfejtésem?
- Dehogyis… illetve dehogyisnem. Inkább nem vitatkozom - felelem, visszanyervén a lélektávollétem… izé -jelenlétem.
- Azt mindjárt gondoltam - mondja kissé lekezelően, és előkapja a hóna alól a sisakját. Ez már kevésbé tetszik nekem. Mármint hogy lekezel, és egyben menni is készül. Hangot is adok nekik.
- Én majdnem a nyakamat törtem, mert éppen siettem valahová. De nem hiszem, hogy ebből kiindulva azonosítani kellene engem a birkaként tévelygő tömeggel.
- Nocsak! Valaki kikéri magának a nyilvánvalót - mosolyodik el, a sisakját pedig visszadugja a hóna alá. - Nem éppen magára gondoltam. A birka tömeg ritkán szokott filctollat ragadni, hogy kreatív bosszút eszeljen ki megtorlásul. Ők inkább a fizikában hisznek. Mármint a fizikai erőben.
- Végre egy kedves mondat - vigyorodom el én is. - Persze nem a birka tömegre, hanem rám nézve.
- Miről maradtam le?
Ez már a kifulladva érkező Szilárd volt. Szerintem a kertvárosból fordult vissza, ahol végre észrevette, hogy egyedül maradt a nagy száj-jártatásban.
(folytatás a következő bejegyzésben)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése